3. Meglepetések

  Sziasztok, meghoztuk a következő részt. Remélem tetszeni fog nektek, ha igen pipáljatok és komizzatok. A következő rész 3 komi és 5 pipa után jön, remélem hamar összegyűl. Jó olvasást.

                                                                                   Puszi Eve és Anita!



               "Niall szemszöge"

 Kicsit furcsállottam, hogy csak úgy odajött hozzám a lány, de végül is nem bántam, hiszen gyönyörű volt. Tudtam, hogy a hátunknál osontak be a barátnőjével, ezért először azt hittem, hogy csak a hírnévre utazik. Sok lány megpróbált már rám akaszkodni bulizás közben,  azonban amikor megálltunk látszott rajta, hogy őszintén zavarban van, még egy kicsit el is pirult.
  Ez tetszett, nagyon is, talán mégsem annyira bevállalós, mint amilyennek mutatja magát? Tánc közben egyre közelebb kerültünk, láttam rajta, hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél. Ezzel nem volt egyedül. A távolság csak egyre fogyott ,és én egyre jobban akartam őt.
  Csak néhány szót váltottunk, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és megcsókoltam. Nem volt valami hosszú, de úgy tűnt nem csak én akarok többet, mikor elengedtem mégis ijedtnek tűnt.
 -Ez nem jó ötlet. - mondta.
 -Annyira rossz volt? - kérdeztem, majd közelebb húztam magamhoz.
 -Nem biztos, hogy le tudok állni még egyszer. - suttogta, és elhúzódott, a szemével kiutat keresett a tömegből.
 -Ne menj el. - szorítottam magamhoz.
 -A barátnőm... Meg kell keresnem.
 -Láttam őt, Harryvel van. - böktem az állammal jobb felé.
  Sofie először keresni kezdte őket, majd elkerekedett a szeme és elmosolyodott.
 -Jól elvannak. - nevetett. - De akkor is jobb ha elmegyek.
 -Ne, inkább üljünk le kicsit. Bemutatlak a többieknek. - bevetettem a legmegnyerőbb mosolyomat.
 -Rendben. - nevetett ismét.
  A srácok sorban bemutatkoztak, aztán Sofie is nekik. A kanapén volt hely mindkettőnknek. Sofiet átkaroltam, ő válaszként odabujt hozzám. Nemsokára megérkezett Harry és Sofie barátnője is, akit mint megtudtam Beenek hívtak.
 -Látom, valaki nagyon jól szórakozik. - Sofie rákacsintott Beere.
 -Ki beszél? - válaszolt Bee.
 -Mondtam én, hogy mégis szerencsénk van. - Sofie elmosolyodott.
 -Ezt meg hogy értitek? - Harry is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
 -Sehova sem engedtek be minket. Külföldiek vagyunk.  - vont vállat Sofie.
 -Honnan jöttetek? - kérdezte Lou.
 -Amerikaiak vagyunk. - Sofien látszott, hogy büszke a származására.
 -Két ilyen szép lány miért jött Londonba?  Zayn is kíváncsi lett.
 -Ősszel kezdjük az egyetemet. Én táncosnak tanulok majd, Bee meg a hangját fejleszti.
 -Nem csak szép, de tehetséges is. - nyomtam egy puszit Sofie arcára, bár inkább megcsókoltam volna, de féltem, hogy elmegy.
 -Ezt pont te mondod? Imádjuk a zenéteket. - Sofie egy kicsit megint elpirult.
  Bee haragos pillantást vetett Sofiera. Talán nem akarta, hogy megtudjuk?
 -Mi baj Bee? - kérdezte Sofie, majd a szempilláját is megrebegtette ártatlanságot színlelve.
 -Ezt pont te kérdezed? Kinek volt az ajtaja One Direction poszterekkel teli rakva?
 -Beszéljünk inkább a One Direction tortáról. - nyújtotta ki a nyelvét Sofie, a fiúkkal elnevettük magunkat.
  Harry, és én is észrevettük, hogy kicsit zavarba hoztuk a lányokat, mindketten adtunk egy-egy puszit az arcukra.
 -Ideje mennünk. - Liam a karórájára nézett. -Késő van, és holnap koncert.
 -Kezdesz rosszabb lenni, mint Paul. - nyújtotta ki a nyelvét Lou.
  Liamnek igaza volt, de attól még semmi kedvem nem volt itt hagyni a lányokat, és ahogy láttam Harrynek sem. Miután mindannyian felállunk megkérdeztem tőlünk:
 -Ti merre mentek? - az arcuk ijedt volt.
 -Bee merre is megyünk? - Sofie erősen koncentrálni próbált.
 -Ne mond, hogy te sem emlékszel. - motyogta Bee.
 -Ma érkeztünk, és... Valahogy... Nem jut eszünkbe. - Sofie megpróbálta megmagyarázni a helyzetet.
  Azonnal leesett, hogy annyira ki vannak ütve, hogy még a lakcímükre sem emlékeznek.
 -Nincs kedvetek hozzánk feljönni? - vigyorgott Harry.
 -Nem is tudom... - Bee zavarban volt.
 -Mi nem vagyunk olyan lányok, akik... - kezdte Sofie.
 -Tudjuk mi azt. Csak arra gondoltam, hogy nálunk nagyok az ágyak, és inkább aludjatok biztonságos helyen.
  A két lány összenézett, de végül Sofie vállat vont, majd rám nézett, és azt mondta:
 -Legyen. - közelebb húzott magához, majd azt súgta. - De egy rossz mozdulat, és eltűnünk.
  Nem bírtam ki, meg kellett csókolnom, amire igen heves választ kaptam. Sofie úgy tűnt ezt nem tekintette rossz mozdulatnak, majd azt suttogta:
 -Ennyit kapsz ma estére.
 -Fiúk, lányok mennünk kellene. - nevetett Lou, a lányok egymásra néztek, majd elnevették magukat.
  Négyen egy taxiba ültünk be, Sofie meggyőzte a taxist, hogy mind a négyen hátra üljünk. Először én szálltam be, aztán Sofie, meglepetésemre az ölembe ült.
 -Csak, hogy Beeék is elférjenek. - legyintett, de én láttam, hogy elpirul.
  Harry is beszállt, de ő az ülés szélén marad, Bee néhány másodpercig várta, hogy arrébb menjen, de ő csak vigyorgott.
 -Harry. - nevetett Bee.
  Végül Harry az ölébe húzta, így utaztunk. Nem kellett sok idő, a házhoz értünk.
  -Szép ház. - csodálkozott Bee, és Sofie, mikor kiszálltak.
  Nagy házunk volt ez igaz, mi is szerettünk.
  Amikor beléptünk, a többiek már otthon voltak, mindenki a szobájába igyekezett. Mi Harry szobája felé vettük az irányt, a lányok rögtön be is mentek, az ágyra omlottak.
 -Ez puha. - mondta Sofie.
 -És nagy. - folytatta Bee.
  Szerencsére nem kapcsolták fel a villanyt, így nem láthatták a hatalmas rendetlenséget, ami általában Harry szobájában uralkodott. Mi összenéztük, a lányok pedig elnevették magukat.
 -Csak nem hittétek, hogy majd Harryvel alszom? - nevetett Bee.
 -Mi megmondtuk, hogy nem vagyunk olyanok. - kacsintott Sofie. - Bee nekem melegem van. - mondta Sofie.
  Felült, és elkezdett kibújni a ruhájából.
 -Csak nem leskelődni akartok? - Bee bezárta az ajtót, majd odakiáltott: - Jó éjt!
  Harry, és én már csak nevetni tudtunk az egészen. A szobámba mentünk, levetettük a ruháinkat, én csak gatyában aludtam általában, Harry meg meztelenül, de a gatyát ő is magán hagyta akkor.
 -Be kellene nézni hozzájuk. - Harry arcára perverz mosoly ült ki.
  Az ajtót lassan nyitottuk ki, mindketten a takaró alatt voltak már alsóneműben. Úgy tűnt alszanak, de amikor megálltunk az ágyuk mellett mindketten kinyitották a szemüket.
 -Nem bírtátok ki, mi? - nevetett Sofie.
 -Nem bánom, gyere, de ma este csak aludni fogunk. - nevetett Bee is.
 -Te se állj ott. - mindketten felemelték a takarót, mi pedig odafeküdtünk melléjük az ágy két szélére.
  Még a gyenge fénynél is láttam, hogy a lányoknak nem csak az arcuk szép, de nem akartam messzire menni. Sofieval összebújva aludtunk el.
  Sejtettem, hogy reggel nem fogunk mindenre emlékezni, igazam is lett.