2013. szeptember 13., péntek

10. Öröm és csalódottság

  Sziasztok! 
  Meghoztuk az új részt, reméljük tetszeni fog! Noha kicsi az esélye, hogy Niall ezt a posztot látni fogja, ezúton is szeretnénk nagyon boldog szülinapot kívánni neki! A következő rész hamarosan jön, ma nem szabunk feltételeket, de örülnénk néhány visszajelzésnek.
  Jó olvasást!

Puszi,
Eve és Anita

*Sofie szemszöge*




  Az én barátnőm hangos kis ébresztője után eléggé ébernek éreztem magam ahhoz, hogy lezuhanyozzak is felöltözzek. Persze, hogy neki mentem valaminek. Vagyis inkább valakinek.
 -Bocsi. - pislogtam néhányat.
 -Semmi baj. - nevetett.
  Pár másodpercig ügyetlenül kerülgettük egymást, végül mindketten elnevettük magunkat, és elindult ki-ki a maga útjára. Ő kiment a szobából, míg én valami gönc után kutattam. Végül találtam egy fekete pólót, amin az állt piros betűkkel, hogy Serial Killer, és egy fekete nacit. A különc felsőimet meghagyták szerencsére. A reggeli rutinom percek alatt sikeresen letudtam, lementem reggelizni. Niallel szemben ültem le, jó néhányszor farkasszemet néztünk, ebből a többiek szerencsére semmit sem vettek észre.
  Beenek az az ötlete támadt, hogy vásároljunk kicsit, lássuk be ránk is fért. Sok dolgot vettünk, no nem a márkás boltokból, mert azokra nem volt pénzünk. Mindketten a szüleinktől kértünk, akik voltak olyan aranyosak, és kérdés nélkül adományoztak egy kisebb összeget.
 -Szóval mit is csináltatok pontosan az éjjel? - vetettem fel a témát, miközben Bettyre vártam a próba fülke előtt.
 -Sofie... - kuncogott - Aludtunk.
 -Persze. - megverem egyszer Stylest.
 -Ne aggódj, tényleg nem volt semmi. Tudod, hogy nem hazudnék neked.
 -De attól még aggódom érted. Tudod, hogy balhés srác.
 -Igen, tudom. Nem furcsa? Pár napja még csak álmodoztunk rólunk, ma meg már velük is lakunk. - az hugicámat feldobta a vásárlás.
 -Pár nappal ezelőtt a banda egyes tagjait jobban kedveltem. - morogtam.
 -Hallottam! Amúgy meg mesélj csak rólad és Niallről! - közben kihúzta a függönyt, majd pördült egyet - Milyen?
 -Gyönyörű vagy. - tényleg az volt.
 -De nem úszod meg a mesélést! - vigyorgott.
 -Nincs mit meséljek. Vagyok én, és van ő. Ennyi, itt ér véget a mese.
 -Igen, és tegnap este mi is történt? Kevin azt csiripelte, hogy nem unatkoztatok. - szóval Louis kotyogott Beenek.
 -Az csak egy véletlen volt.
 -Véletlenül dugtad a nyelved a szájába? - nevetett.
 -Hová veszed majd fel ezt a szexi szettet? - váltottam hamar témát.
 -Hát... izé...
 -Tehát a reggelit komolyon gondolta. - utaltam Harry beszólására.
 -Nem is ordítod le a fejem? - vágott kiskutya pofit Bee.
 -Van egy olyan érzésem, hogy nem lenne valami sok haszna... De ha ő összetöri a szíved, én gondoskodom arról, hogy az ő összes csontja törjön össze.
 -Ebben a sorozat gyilkos pólóban kicsit félelmetesrn nézel ki. - vágott ijedt arcot.
 -Szerencse, hogy te az én csapatomban vagy. - öleltem meg.
  A délelőttünk hamar eltelt, jól szórakoztunk. A délután miatt viszont nem kicsit aggódtam. Az én Beem magamra fog hagyni...
  A nap hét ágra sütött, kellemes idő volt. Senki sem vette észre, hogy megjöttünk, Niall sem volt a szobájában. Vigyorogva nézegettem az új ruháim, ellenállhatatlan kísértést éreztem, hogy az egyik új szerzeményem felpróbáljam. Tetszettek rajta a furcsa minták, és a rövid alsó rész. Forogni kezdtem, mint valami kisgyerek, elhittem, hogy nemsokára minden rendbe fog jönni. Alap járatban pozitív személy voltam, a pénzügyeink javulása jó előjelnek tűnt.
  Niall nevetésére álltam meg. Átváltottam bunkó üzemmódra, majd karba tett kézzel kérdeztem:
 -Mit akarsz? - csak vigyorogva közeledett, felül nem viselt
semmit.
  Mikor megcsapott az a semmihez sem hasonítható édeskés illat, amit magából árasztott a kezemmel megálljt parancsoltam. Értetlen képet vágott.
 -Ne gyere közelebb... - vettem nagy levegőt, ami hiba volt, mert megint megéreztem azt a mesés illatot, az ő arcára visszatért a vigyor - És ne nézz így!
 -Hogyan ne nézzek? Amúgy jól nézel ki. - ő előrébb lépett, én hátráltam.
 -Félsz tőlem? - kérdezte játékosan.
 -Nem tőled. - közel jártam ahhoz, hogy megint elvesszek azokban a szemekben.
 -Akkor?
 -Srácok, akkor jöttök? - jött be Liam - Megzavartam valamit?
 -Nem. - mondtam határozottan.
 -Igen. - Niall is ugyanolyan határozottsággal vágta rá.
 -Mi lent leszünk, ha eldöntöttétek. - nevetett.
 -Miről beszélt? - igyekeztem elterelni a figyelmét.
 -Lemegyünk a partra. Eljössz? - közeledett ismét.
 -Mindenki megy? - nem akartam egyedül maradni.
 -Harry és a barátnőd elmentek, de rajtuk kívül mindenki.
 -Akkor megyek.
  A bőröndömhöz szerettem volna menni, de ő éppen mellette állt. Egy ideig csak egy helyben álltunk, ő szólalt meg először:
 -Mi az? - vigyorgott.
  Az dühöm felülkerekedett a többi érzelemen, így hamar kikaptam a régi fürdőruhám, amit szerencsére nem loptak el. A mosdóban gyorsan átöltöztem, a hajam kontyba fogtam.
  Lent voltak a fiúk és néhány új ember is: Sofia Liam barátnője és Perrie Zayn barátnője. Mindketten megöleltek, többre nem is volt idő, elindultunk. A két pár egy kocsiba ült, Eleanor Lou barátnője sajnos nem tudott eljönni, ő, Niall és én egy kocsiban utaztunk.
  Louis vezetett, az anyósülésre ültem be mellé. Nem érdekelt mit gondol Niall. Jól ellesz majd magával az egy órás út alatt - vigyorogtam, miközben az övemet csatoltam. Bekapcsoltam a zenelejátszót, hogy még csak véletlenül se legyen alkalmunk beszélgetni. Kicsit megijedtem, mikor maximum hangerővel szólalt meg a Green Day American Idiot c. zenéje, Lou pedig hülye pofákat vágott, közben énekelni kezdte. Miután eleget röhögtem rajta én is bekapcsolódtam, együtt ráztuk a fejünket a banda zenéire. Niall, mint egy sértődött kisgyerek az ablakon bámult kifelé.
 -Lehet, hogy mégis jófej vagy. - szólt oda, mikor kiszálltunk.
 -Lehet. - nevettünk.
  Lou felkapta a cuccait, majd a többiek felé indult. Niallel egyszerre nyúltunk a cuccomért.
 -Majd én viszem. - vetette oda unottan.
  A kis kocsis húzásommal talán kicsit megbántottam.
  Hirtelen ötlettől vezérelve egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, ő csak pislogott.
 -Köszönöm. - vettem elő a jobbik mosolyom is.
  Ettől láthatóan jobb kedvre derült. Nem valami sokan voltak a parton, mikor a lábamat a vízbe mártottam rá is jöttem, hogy miért. A víztől kirázott a hideg. Hamar lekaptam a ruhámat, észre sem vettem, hogy a szőkeség közben a pokrócról bámul engem.
 -Tartsd féken a kezeid! - forgattam a szemem, miközben lehuppantam - Amúgy ez az én pokrócom! - nyújtottam nyelvet.
  Elkezdtem bekenni magam naptejjel, Niall még mindig nem vette le rólam a szemét. Minden egyes porcikám fénylett az olajos készítménytől, kivéve a hátamat. Félig-meddig azt is sikerült bekennem, mikor a Niall megszólalt:
 -Segítsek? - vigyorgott.
  Egy sóhaj kíséretében dobtam oda neki az üveget, néhány spriccelés után csodát művelt a kezeivel. Nem néztem ki belőle, hogy ennyire jól tud masszírozni. Biztos nem én vagyok az első lány, akinek ezt csinálja... - fintorogtam. Ekkor telepedett le mellén Lou az ő kis pokrócával. Kérdőn néztem rá, egy nagy sóhaj kíséretében megszólalt:
 -Annyira hiányzik El. - vágott kiskutya-arcot.
  Levette a pólóját, ő is bekente magát. A hátával ügyetlenkedett, nevetve ajánlottam fel a segítségem. Hamar bekentem, Niallnek ez megint nem esett jól, úgy láttam rajta.
 -Most már majdnem biztos vagyok benne, hogy jófej vagy. - állt fel.
 -Tényleg? - vigyorogtam, majd a lábammal felkavartam a homokot.
  A naptejnek köszönhetően a homok szemcsék a lábán maradtak.
 -Visszavonom. - nyújtotta ki a nyelvét - De most megfizetsz!
  Hirtelen felkapott, a víz felé kezdett menni velem. Mikor rájöttem mit akar a mellkasát kezdtem püfölni.
 -Ugye tudod, hogy ez nem fáj? - nevetett - Mellesleg úgy ütsz, mint egy lány.
  Mit sem törődve a beszólásával tovább folytattam az ütögetést.
 -Hmm... - lett még szélesebb a mosolya, mikor a víz a bokáját elérte - Ezt élvezni fogod!
 -Louis elkérhetem? - azt  a hangot ezer közül is képes lettem volna felismerni.
  Lou átadott Niallnek, én a nyakába kezdtem kapaszkodni.
 -Kérlek... - vetettem be az ártatlan arcot.
 -Kérd szebben! - húzódott közelebb, ajkait az enyémre tapasztotta, végül le is tett.
  Mohón kezdtem falni azokat, mit sem törődve a többiek bámulásával. A hajába túrtam, de nem hagytam, hogy teljesen elragadjon a szenvedély. Egyre beljebb mentünk, a megfelelő pillanatban ellöktem magamtól őt, mire a vízbe esett. Nevetve fröcskölgettük egymást.
 -Most elkaptalak. - a víz a derekamig ért, kezeit a csípőmre tette, közel húzott magához.
  Én csókoltam meg, a csókunk ezúttal nem volt szenvedélyes, de annál mámorítóbb.
 -Minket már el is felejtettetek? - jött oda Zayn, majd Pezz és a többiek.
  Hatalmas vízi csata kezdődött, a parton napozók öt éveseknek nézhettek minket. Sajnáltam, hogy az én Beem nem lehetett ott, reménykedtem, hogy Harry nme bántja meg.
  Hazafelé Zayn kocsijában utaztunk, mert Lou megivott egy pár sört, Liamnek kellett vezetnie, mi meg hagytuk, hogy Sofiaval legyen egy kocsiban. Az anyósülésen Pezz ült, én és Niall hátul foglaltunk helyet. Niall lazán átkarolta vállam, én mosolyogva tűrtem. Igazából nem is kellett tűrni, mert jól esett. De ennek akkor sem lesz jövője, csak a sós víz mosta át az agyam - gondoltam. Nem akartam elrontani az estét, mert abban biztos voltam, hogy ha elhúzódom morcos lesz. Olyan mintha féltékeny lenne - raktam össze a délutáni eseményeket. Ettől valamiért úgy éreztem nevetnem kell.
 -Mi olyan vicces? - kérdezte.
 -Azt hiszem ez a levegő rosszat tett nekem. - nevettem újra.
 -Tetszik a ruhád. - Pezz a tükröt úgy állította be, hogy lásson engem.
  Egy csajos beszélgetésbe kezdtünk bele, kiderült, hogy hasonló az ízlésünk, nem csak az öltözködés terén. Neki is volt már egy-két érdekes, színes haja, ahogy nekem is. Megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyek vele vásárolni.
 -Ti együtt vagytok? - vetette egyszer fel.
  Niallel összenéztünk, vállat vontam.
 -Most éppen jól érezzük magunkat. - adtam kitérő választ.
  Pezz nem erőltette a témát, hazáig folytattuk a csevegést.
  A háznál aztán szétváltunk, Liam és Zayn a lányokhoz mentek, Niall és én kettesben maradtunk a hatalmas házban. A magam részéről túl fáradt voltam akármihez is, lezuhanyoztam és beestem az ágyba. Akkor este megint összebújva aludtunk el.
  Reggel furcsa módon korán felkeltem. Az első dolgom az volt, hogy kávét készítsek. Mikor kitöltöttem a csészébe egy meleg kéz csúszott a derekamra.
 -Jó reggelt! - csókolta meg először a nyakamat, aztán a fülemet is.
  Ekkor az ajtó kicsapódott, Bee, mint egy szélvihar rohant be, hiába eléálltam, ő csak tovább ment. Láttam, hogy sokat sírhatott, a szeme piros volt. Utolértem, szorosan magamhoz öleltem, hagytam, hogy tovább sírjon. Tudtam, ilyenkor jobb ha békén hagyja az ember. Lassan jutottunk el Niall szobájáig, az én hugim arcáról többször is letöröltem a könnyeket.
 -Én... - kezdte, mikor leültünk az ágyra, de nem sikerült befejeznie a mondatot, a hangja elcsuklott.
 -Nem kell mondanod semmit. - fésültem ki néhány tincset az arcából.
 -Szeretlek. - ölelt át.
 -Én is, mindennél jobban. - adtam egy puszit a homlokára.
  Nem sokszor mondtuk egymásnak, hogy szeretjük a másikat, de mikor igen, akkor szívből jött. Egy darabig csak öleltük egymást, végül sikerült bedugnom az ágyba.
 -Pihenj kicsit, talán jobban leszel. - simogattam meg az arcát, betakargattam.
  Ő lecsukta a szemét, a takarót magához ölelte. Ott álltam mellette, míg hangosan el nem kezdett szuszogni, ebből arra következtettem, elaludt.
  A halántékomat dörzsölve mentem le a nappaliba, időközben megjött néhány ember. A fiúk mind ott voltak, Styles éppen valamit idegesen magyarázott a falnak támaszkodva.
 -Akkor most meséled el részletesen mi történt. - Niall Harry előtt állt karba tett kézzel.
 -Elmentünk bulizni, minden jól ment. Elkezdtünk inni, aztán az utolsó emlékem az, hogy táncolunk.
 -Lefeküdtetek? - vonta fel a szemöldökét az én szőke lovagom.
 -Nem... nem tudom. Reggel teljesen kiborult, azt mondta, hogy utál. Szerintem faképnél is hagyott volna, ha tudja merre kell haza jönnie.
  A meglepetés erejét kihasználva löktem rajta akkorát, hogy az egész ház belezengett... Igazán örültem, hogy nem csak lábra, de karra is edzek rendszeresen. Nem kérdeztem semmit, hanem lendítettem az öklömet, de valaki leállított.
  Niall erősen magához szorított.
 -Nyugodj meg. - suttogta.
  Akkor vettem észre, hogy mindenki a szobában engem néz. Valami elegánsabb megoldáson gondolkodtam, amikor Styles megszólalt:
 -Részegek voltunk, nem emlékszem semmire... - itt telt be a pohár.
  Kitörtem Niall szorításából, majd az érzékeny pontjába rúgtam bele.
 -Remélem többet nem tudod használni! - ordítottam.
  A vártnál hamarabb felpattant, elkapta a csuklóm.
 -Semmi jogod nincs engem hibáztatni... Az eszedbe sem jut, hogy nekem is nehéz őt így látnom?
  Még ő van felháborodva - egyre jobban dühbe jöttem.
 -De, igenis jogom van téged hibáztatni. Azt hittem te nem csak egy celeb vagy, aki minden este más csajt fektet meg. Tévedtem. Az az éjszaka neki nagyon sokat jelentett, de neked persze az is csak egy újabb részeg kefélés volt. Ha igazán számítana, hogy ő mit érez, nem vitted volna el egy vad buliba, és itattad volna le.
 -Én nem akartam azt tenni vele!
 -De mégis megtetted! - egymás arcába ordibáltunk.
 -Régen, ha nem is kedveltelek, tiszteltelek téged. De most már te is csak egy vagy azok közül a fiúk közül, akiket a pokolba kívánok! - a pofontól, amit adtam neki a fél arca tűzpiros lett.
 -Ide hallgass... - fogott meg majd, majd rázni kezdett.
  Amekkorát csak erőm engedte behúztam neki, az orra vérezni kezdett.
 -Dögölj meg! - sziszegtem.
 -Hülye liba!
  Komolyan mondom, ha Niall nem fog meg, és nem visz el, ott helyben összeverekszünk.
 -Csak vegyél egy mély levegőt! - tett le az udvaron.
 -Nyugodt vagyok, ne izgulj. Csak még el kell intéznem őt. - indultam meg, de ő megfogott.
 -Hogy értetted, hogy az az éjszaka különleges volt neki? - igyekezett elterelni a figyelmem.
 -Bee még senkivel sem tett olyan dolgokat azelőtt a seggfej előtt.
 -Az erőszak nem megoldás! - nézett mélyen a szemembe.
 -Nem, de szeretném, ha végre neki is fájna valami. Te nem láttad Beet... Ennyire utoljára a kedvenc nagybácsija temetésén sírt.
 -Jobb lenne, ha felmennél hozzá, és mellette maradnál egy darabig. Addig én eltüntetem Harryt a házból. - ölelt át.
 -Köszönöm. - sóhajtottam.
  Gyorsan mentem fel, ügyelve, hogy még véletlenül se találkozzak Stylessal. Fent azonban csak az üres ágyat találtam...

2 megjegyzés: