2013. szeptember 8., vasárnap

8. Zavaros

Sziasztok!
Már elég régóta nem érkezett új rész, ezért most egy a szokottnál hosszabb résszel kedveskedünk nektek. A következő rész 3 komment és pár pipa után lesz. 
Jó olvasást!
Puszi,
Eve és Anita




*Sofie szemszöge*


  Beenek sikerült zavarba hoznia... megint. Nem haragudtam rá komolyan, de azért megígértem neki, hogy visszakapja, és ezt komolyan is gondoltam.
  Ezúttal nem fagytam le, tudtam, ha csak állok a fiúk elkezdenek majd piszkálgatni.
 -Akkor menjünk fel. - egy kicsit dühösebben szóltam Niallhez, mint szerettem volna.
  Lou és a többiek kuncogni kezdtek, majd az előbbi hozzá is tette:
 -Azt hiszem ma jó éjszakád lesz, tesó! - válaszként egy mérges pillantást küldtem Louisnak, ő ettől csak még jobban nevetett - Igazi vadmacska.
 -Ne is törődj velük! - mosolygott a szőke lovag, aki előttem lépkedett a lépcsőn, csomagjaimat cipelve.
  Nagyot sóhajtottam, majd bólintottam. Niall szobáját könnyen meg lehetett találni, egy fürdőszoba is volt a közelében, amiért nagyon hálás voltam.
 -Én megyek lezuhanyzom, és átöltözöm. - motyogtam, ügyelve hogy még véletlenül se nézzek bele azokba a gyönyörű szemekbe.
 -Rendben, menj csak! - a hangja közelről, a hátamtól jött.
 
  Remegő kézzel turkáltam a bőröndömben, amikor az illata megcsapott, a remegés csak felerősödött. Olyan voltam, mint valami tyúk, aki teljesen belezúgott. Egyáltalán miért jött a hátamhoz?
  A végtelenségig nem matathattam, kiválasztottam egy laza összeállítást. Egy szürke melegítő nadrág és egy bő, fehér pólót , amin ez állt: I eat unicorns. Tudom, kicsit őrült, de talán pont azért nem vitték el.
  Végül felegyenesedtem, és megfordultam. Sajnos igazam volt, ott állt, engem nézett. Észrevettem, hogy a szeme nem is csupán kék, hanem egy egész színskála bújik meg az íriszében. Sorra fedeztem fel a érdekesnél érdekesebb árnyalatokat. Nehezen szakítottam el a tekintetem csak arról a szempárról, lassan haladtam lefelé . Az arcán megjelent az ismerős pír, kicsit borostás volt már. Az ajkain elidőztem kicsit. Teltek voltak, halvány rózsaszínek, és biztos voltam benne, hogy mézédesek is.
  Egek... Miket gondolok én? Jól leszidtam magamat gondolatban, az ajtó felé akartam venni az irányt, de közé és a bőröndöm közé szorultam. Naná, nem akarta, hogy elmenjek. Csak ravaszul mosolygott, lassan közeledett.
 -Engedj. - motyogtam.
 Egy értelmes mondatot nem tudok kinyögni, ha nincs köztünk minimum fél méter? - tettem fel a kérdés magamnak idegesen.
 -Engedj! - megtaláltam a hangom, végre felszólításnak hangzott a mondatom.
 -Ahogy parancsolod. - szabad utat kaptam az ajtó felé.
 -Ez meg mire volt jó? - vettem elő a legdühösebb nézésem.
 -Csak kíváncsi voltam. - az arcán ravasz mosoly virított, miközben megdörzsölte az állát.
  A szememet forgattam a fürdőbe tartva. Hideg vízzel mosakodtam meg jó alaposan, gyorsan megtörölköztem. A nadrágom, és a fehérnemű rajtam volt, mikor a szőkeség benyitott. Nem szóltam semmit, csak hamar felkaptam a pólót, és kiviharzottam a mosdóból.
 -Néha azért kopoghatnál! - vetettem oda, választ azonban nem kaptam.
  Elvégeztem a nyújtásokat, futáshoz készülődtem.
 -Te merre mész? - jött vissza a szobába egy zacskó chipssel a kezében.
 -Futni. - válaszoltam kurtán, elindultam kifelé.
  Elkapta a csuklóm, közel húzott magához. Nem hagytam magam, gyorsan kikászálódtam kezei közül.
 -Mennem kell! - kiáltottam a folyosóról.
  Azon a napon a legigazabb mondatom az volt. Minden egyes porcikám el akarta hagyni a házat, a fiúkat, legfőképpen őt. Ismerem én a fajtáját, keresztül megy rajtam majd, mint a gyorsvonat... Fintorogtam egyet, még jobban rákapcsoltam. Ügyeltem, hogy ne menjek messzire, leginkább csak köröket írtam le.
  Még futottam volna, ha a tüdőm engedi, de sajnos én is csak ember voltam. Lihegve, szomjasan baktattam a ház felé. A nappaliban épp volt valaki, amikor hazajöttem:
 -Víz a hűtőben! - Niall volt az.
  Ott van mindenhol: a fejemben, a nappaliban és kétségtelenül az életem része is lesz egy ideig. Még csak kerülgetni sem tudom, elvégre egy szobában alszunk.
 -Felmegyek! - vetettem oda.
  A hideg zuhany után jól esett egy meleg, lassabb mosakodás. Nem kicsit aggódtam Bee miatt is... Ha hozzáér Harry én megfojtom! - az első utam a mosdóból Harry szobájához vezetett. Mivel reggel ott ébredtünk még tudtam hol van.
  A látvány egyszerre volt megnyugtató és ... sokkoló. Been volt ruha - igen, ezt néztem meg először -, a takaró alatt összebújva aludtak a göndörrel. Annyira aranyosan mosolygott Bee, sőt még Harry sem tűnt akkora seggfejnek, mint mikor ébren van. Lassan csuktam be az ajtót, megkönnyebbülve ballagtam Niall szobájához.
  Ő már az ágyban feküdt, mintha minden teljesen rendben lenne a tvt nézte.
 -Szia! - mosolygott.
  Szó nélkül másztam az ágy másik oldalára a pink, kinyúlt pizsamámban. Majdnem frászt kaptam a képkockától, amit elkaptam. Valami ette egy másik valaminek az agyát. Zombis film - pont amitől legjobban félek. Betty is gyakran ugratott ezzel, de miattam jó ideje nem néztünk ilyen filmet.
 -Jól vagy? - az arckifejezésem megijeszthette.
  Bólintottam, erősebben szorítottam a takarót. Nem tudtam elaludni, de fontolóra vettem az ágyban álmatlanul hánykolódás lehetőségét az első öt perc után.
  Kicsit összerezzentem, mikor megéreztem a meleg kezet a derekam körül. Időm nem volt tiltakozni, magához húzott.
 -Én... - kezdtem volna bele, de a torkomon akadt a szó, amikor elkezdődött a vér- és rohadt húsfürdő.
  Reflexszerűen bújtam közelebb hozzá. A kezeivel az oldalamat óvatosan simogatta, majd a fülembe súgta:
 -Mindjárt vége.
  Az ajkai a fülcimpám súrolták, nagyot nyeltem. Igaza volt, a jelenetnek hamar vége is szakadt, utána kikapcsolta a tvt. Ugyanolyan testhelyzetben voltunk, a magam részéről a fekete képernyőt bámultam.
  Azt hittem felkészültem arra, hogy kibontakozzak, de tévedtem. Az arcunk között pár centi volt csak, én megint elvesztem. A lassúsága kínzott a legjobban, de mindenért kárpótolt, mikor ajkain összeértek.
  Igazam volt, a csókja tényleg mézédes. Hevesebben reagáltam, mint azt akármilyen más helyzetben tettem volna. A kezemmel a hajába túrtam,igyekeztem csökkenteni a köztünk lévő távolságot.  Mikor kényelmetlen lett a testhelyzet, én reagáltam hamarabb, fölé kerülve. Kicsit az ajkamba harapott, amitől akaratlanul is egy nyögés szakadt ki belőlem. Válaszként ő még hevesebb lett. Ledöntött engem, ő került felülre. Az kezem bejárta a meztelen felsőtestét, ő pedig ujjperceivel végigszántotta oldalam.
 -Jó éjszakát! - kiáltotta el magát Louis.
  Azonnal szétváltunk.
 -Én még azt hittem, hogy Harry fog nyomulni. Ez a csaj kihozza belőled az állatot Niall! - nevetett.
  Ijedten pislogtam, még azután is, hogy becsukta az ajtót.
 -Bocs. - a fejemre húztam a takarót.
 -Nincs miért bocsánatot kérned. Gyere közelebb. - húzott ismét magához.
 -Nem hinném, hogy jó ötlet.
 -Rám se kell nézz, rendben? Csak tudni akarom, hogy mellettem vagy. - ő jött közelebb, az arcát a nyakamhoz dugta, a kezét a csípőmön pihentette - Aludj jól. - súgta.
  Minden honnan az ő illata áradt elűzve a rémálmokat.

1 megjegyzés: