2013. október 20., vasárnap

13.Talán jobban...

 Sziasztok!
Nagyon sajnáljuk, hogy egy ideje nem volt új rész,
de sok dolgunk volt és nem tudtuk megbeszélni, hogy 
mi is legyen benne, ma viszont sikerült, így megírtam a  
következő részt, ami remélem tetszeni fog nektek!
Köszönjük a 10 rendszeres olvasót és az előző részhez
érkezett komit. Jó olvasást!
                   Puszil Anita és Evelyne!




 Nehezen aludtam el. Nagyon rosszul érzem magam, már majdnem két napja nem ettem semmit sem és nem is vagyok éhes. Tudom, hogy ezzel csak ártok magamnak, de képtelen vagyok bármire is gondolni... csak magamat tudom sajnálni. Sosem voltam ilyen, nekem mindig könnyen ment a túllépés, de ezen most sehogy sem sikerül túltennem magam. A sajnálat a fogságába kerített és nem ereszt el. Attól félek, hogy sosem fogok tudni kiszabadulni a karmai közül, pedig nagyon szeretnék, hiszen nem azért jöttem el Londonba, hogy a szobában gubbasszak és sajnáltassam magam, hanem hogy végre boldog legyek, énekeljek, azt csináljam amit szeretnék. Az egyetem is hamarosan kezdődik, legalább ez el fogja vonni a figyelmem. Meg persze munkát is kellene keressek, hiszen nem lakhatunk éltetünk végéig a fiúknál és nem is szeretnék sokáig maradni, amint lehet el akarok innen tűnni jó messzire és ha lehet soha többé ne találkozzak velük.
  Amikor kinyitottam a szeme, Liam mellett találtam magam, az arcunk szinte összeért, olyan kicsi az ágya... Annak viszont örülök, hogy Ő mellettem van és nem undorodik tőlem. Befogadott maga mellé, és törődik velem, pedig még csak nem is ismer. Lassan kinyitotta a szemét és engem nézett, ismét aggodalmat láttam bennük.
  - Jó reggelt. - mondtam halkan.
  - Szia. Hogy vagy?
  - Hazudnák, ha azt mondanám, hogy jól, de jobban. - néztem rá.
  - Hidd el, hogy minden jobb lesz. - mosolygott rám.
  - Köszönöm. - suttogtam.
  - Nem kell semmit sem megköszönnöd, hiszen ezért vannak a barátok. - a barátjának tart pedig csak pár napja ismer és ő mégis a barátjának tart.
  - Barátok? Hiszen csak pár napja ismersz és máris a barátodnak tartasz?
  - Igen. - egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon. - Végre mosolyogsz. - megöleltem, majd felültem az ágyba. - Sofie azt mondta, hogy szóljak neki, ha felkelsz. Hívhatom? - aprót bólintottam.
  Liam kipattant az ágyból és már kint is volt a szobából. Felálltam és a tükör elé mentem. Borzalmasan festettem. Hatalmas, piros kisírt szemek, elkenődött smink, tegnapi ruha, a hajam borzos, pontosan úgy néztem ki mint aki most szabadult a diliházból. Ha Sofie meglát így tuti, hogy el fog ájulni. Tennem kell valamit, még mielőtt megérkezne. Kikaptam Liam szekrényéből egy pólót és berohantam vele a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót, gyorsan ledobtam a ruháim és beálltam a zuhanyzó alá. A meleg víz egy kicsit megnyugtatott, miután a hajam is megmostam, magamra tekertem egy törölközőt és kiléptem a kabinból. Felöltöztem a hajam összekötöttem, nem érdekelt, hogy hogyan is fog állni mikor megszárad hiszen ma úgysem megyek sehova sem. Már valamivel jobban néztem ki és talán egy kicsit jobb kedvem is lett. Mikor kiléptem Sofie előttem állt.
  - Szia drágám. - ölelt szorosan magához.
  - Szia Sofie. - bújtam szorosan hozzá.
  - Hoztam neked néhány ruhát. - mutatott az ágyra.
  - Köszönöm. - pusziltam meg. - Mindjárt jövök. - felkaptam a ruhákat, majd visszasiettem velük a fürdőbe és beléjük bújtam.
  - Hogy érzed magad? - kérdezte mikor kiléptem az ajtón.
  - Jobban. Sajnálom a tegnapit.
  - Drágám, nincs mit sajnálnod, erről nem te tehetsz, hanem az a hülye seggfej. De most ne beszéljünk róla, biztosan nem is szeretnél.
  - Nem tényleg nem szeretnék. - ültünk le az ágyra. - Gondolkodtam. Mivel hamarosan elkezdődik az egyetem állást kéne keresnünk, hiszen nem maradhatunk végig a fiúknál...
  - Igazad van, később utána is nézek.
  - Rendben. És mi a helyzet veled és Niallel? - kérdeztem izgatottan.
  - De hamar váltogatod a témákat. - nevetett. - Hát... történt egy két dolog. - pirult el.
  - Tudod, hogy ilyen vagyok. - vontam meg a vállam. - Mindent tudni akarok. - jelentettem ki.
  - Megcsókolt kétszer is. Irtó jól csókol, ha vele vagyok felszabadultnak érzem magam, mindig meg akarom ölelni, csókolni... Tegnap este mikor elmentem fürödni annyira el voltam gondolkozva, hogy észre sem vettem, hogy a hátam mögött áll, gondolhatod, hogy megijedtem mikor megláttam. - ezen kuncogni kezdtem, amit ő egy nem szép pillantással jutalmazott. Nagyon boldog vagyok, hogy legalább neki minden jól alakul az életében, tudom, hogy Niall nem olyan pasi aki meg fogja bántani és Sofien is látszik, hogy teljesen oda van érte. - Ám telefonon kerestek, el sem tudod képzelni, hogy ki volt az. - kérdőn néztem rá. - Dave. - sziszegte. Dave? Az a szemét idióta, aki elhitette vele, hogy így meg úgy szereti, majd megkérte a kezét és ezek után Isten tudja hányszor meg is csalta? Mi a fenét akar már megint?
  - Mit akart? - morogtam.
  - Tudni akarta, hogy minden rendben-e velem, én pedig közöltem vele, hogy menjen a francba, majd leraktam. - mosolygott önelégülten.
  - Ne is törődj vele, Dave egy barom. Viszont annak nagyon örülök, hogy Niallel ilyen jól kijössz, szerintem össze.... - nem hagyta, hogy befejezzem közbeszólt.
  - Nem fejeztem még be. Amikor már az ágyban feküdtünk megkérte, hogy legyek a barátnője. - csillogtak a szemei. - És én igent mondtam neki.
  - Ez csodálatos. - öleltem meg. - Annyira örülök nektek. - ezt szép pillanatot a hasam korgása zavarta meg, mire mind a ketten nevetni kezdtünk.
  - Mikor ettél utoljára?
  - Fogalmam sincs, régen. - vallottam be. Sofie megragadta a kezem és az ajtó felé kezdett ráncigálni. Gondolom a konyhába akar vinni, hogy egyek, ahol a többiek is ott lesznek, ahol Ő is ott lesz. Képes leszek nem elbőgni magam a jelenlétében? Nem tudom, de meg kell próbálnom, csak nem szabad rá gondolnom és menni is fog. - Enni fogsz. - lépet be az ajtón. - Jó reggelt mindenkinek. - mosolygott. A szeme azonnal Őt kezdte keresni, hamar meg is találta, hiszen velem szemben állt és ha jól látom palacsintát sütött.
  - Sziasztok! - erőltettem egy halvány mosolyt a számra. Majd leültem Louis mellé az üres székre. Sofie is helyet foglalt Niall mellett, már csak velem szemben volt üres hely, szóval oda fog ülni. Hát ez csodás lesz. Mindenki elé oda tette a palacsintát. - Köszönöm. - suttogtam. Miután mindenki reggelizett, Louis kérdezte valamit.
  - És mi a program mára?
  - Én Pezzel találkozom. - mosolygott Zayn.
  - Én azt hiszem elmegyek a kedvenc cukrászdámba. - ezen mindenki nevetni kezdett. - Sofie velem tartasz?
  - Szívesen mennék, de én ma a városba megyek állást találni.
  - Minek neked állás? - kérdezte Louis.
  - Nem akarunk örökké a nyakatokon lenni és hamarosan az egyetem is elkezdődik.
  - Ti egyetemre mentek? - kerekedett el Zayn szeme.
  - Igen, én táncra, Bee pedig zenére.
  - Te énekelsz? - nézett rám nagy szemekkel Louis.
  - Igen, de nem fogok nektek semmit sem énekelni. - jelentettem ki. - Te mit csinálsz ma?
  - Azt még meglátjuk. - vigyorgott. - Meglátogatom Elt. Harry?
  - Azt hiszem sétálok egyet a városban. - mondta szomorúan. Talán egy kicsit meg is sajnáltam, de nem fogok neki ilyen könnyen megbocsájtani...
  - Bee? - nézett rám Liam.
  - Itthon maradok. - suttogtam. Majd Liamre néztem.
  - Én pedig vele maradok, hogy még véletlenül se csináljon semmi hülyeséget sem. - tette a kezét a vállamra.
  - Miattam nem kell itthon maradnod, aludni egyedül is tudok. - néztem rá. - De most megyek és visszafekszem ha nem baj?!
  - Nyugodtan. - mosolygott Sofie. - Vigyázz magadra.
  Felmentem és befekeküdtem az ágyba, behunytam a szemem, de képtelen voltam elaludni, így csak ültem és bámultam a semmibe. Míg az ajtó nyílása meg nem zavart, azt hittem Liam az, de tévedtem Niall volt.
  - Beszélhetnénk? - ülte le az ágy szélére.
  - Mi a baj?
  - Tegnap Sofie beszélt valamilyen Davevel a telefonon, de hiába kérdezem, hogy ki az nem mondja el. Te tudod, kicsoda Dave?
  - Tudom, de ha elmondom neked Sofie tuti, hogy ki fog nyírni. - haraptam bele az alsó ajkamba.
  - Bee, kérlek.
  Nem tudtam neki ellenállni. Mindent elmondtam, tudom, hogy ezzel hibát követek el, de neki is joga van tudni és egyszer úgyis megtudná. Elmeséltem neki, hogy első nap a suliban Sofie nekiment és olyan volt mint a szerelem első látásra, hamar összejöttek, Sofiet teljesen elvakította a szerelem. Bármit megtett volna azért a mocsokért. Persze amikor gyűrűt adott neki, Ő el is fogatta, túl hamar kérte meg a kezét és én tudtam, hogy nem lesz belőle semmi csak egy hatalmas csalódás, de Sofie abban az időben nem hallgatott rám... Szinte minden nap részegen jött haza, majd kiderült, hogy csalja is a barátnőmet. Persze ekkor kiadt és elküldte a francba, de azóta is folyamatosan zaklatja. Niall arcán dühöt láttam, azt láttam rajta, hogyha véletlenül a kezei közé kerülne Dave megölné... én is így vagyok vele, nem ítélem el érte. Megköszönte, hogy elmondtam neki, majd elköszönt és elment.
  Órák óta a szobában vagyok, kezdem unatkozni, így lementem a nappaliba, leültem a Tv-é ellé és a csatornákat kezdtem váltogatni, míg meg nem akadt a szemem, a fiúk voltak a Tv-ében, pontosabban a Little Things számuk. Érzelgős szám, de nekem nagyon tetszik, észre sem vettem, hogy a szám végére csak úgy potyogtak a könnyeim, majd egy kar ölelt magához. Liam volt az, nem is láttam, hogy itt van mellettem.
  - Hé ne sírj. - puszilt a hajamba.
  - Én... sajnálom, de nem tudom megakadályozni...- dadogtam.
  - Shhh. - nyugodj meg. - Itt vagyok veled.
  - Köszönöm. - Liam türelmesen várta, hogy megnyugodjak. Az, hogy itt van velem erőt adott, biztonságban éreztem magam a karjai között.
  - Mióta énekelsz?
  - Hát már nagyon régóta, mindenki szerint nagyon szép hangom van... az egyetemen is csak dícsértek, csak én nem hiszem el, hogy igaz lenne...
  - Miért nem akarsz nekem énekelni? - kérdezte.
  - Miért akarod, hogy énekeljek neked?
  - Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen a hangod, de csak ha akarod nem kötelező. - mosolyog rám.
  - Rendben, de csak egy kis részletet és senkinek sem beszélhetsz róla.
  - Megígérem. - vigyorgott. Szembe fordultam vele, majd nagy levegőt vettem és énekelni kezdtem.

I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love
I did
And you were strong and I was not
My illusion, my mistake
I was careless, I forgot
I did

- Itt meg mi folyik? - kérdezte egy hang a hátunk mögül.

2 megjegyzés:

  1. Nem tudom mi okból, de szerintem ez a rész nagyon cuki volt :D Szerintem tuti, hogy Harry jelenik meg :3 Már nagyon várom a kövit!! Siess!! <3

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon király mikor jön a kövi??
    Én már nagyon várom!! <3

    VálaszTörlés