2014. január 19., vasárnap

20. Zűrzavar

Sziasztok!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon örülök, 
hogy végre folytathatom ezt a történetet. Elképesztő a támogatás,
amit tőletek kaptunk, még akkor is, mikor nem voltunk aktívak.
Köszönjük az új olvasókat, a pipákat, a kattintásokat!
Remélem tetszeni fog a következő rész! Figyelem, az elkövetkezendő részek
valamelyikében valószínűleg +18-as tartalom is lesz! Tehát csak óvatosan!
Jó olvasást!

Puszi,
Evelyne és Lissa






  Ott álltam, teljesen sokkolva. Niall éppen az imént mondta azt, hogy szeretem Dave-t... Azt az embert aki megcsalt, átvert, megalázott. Ez ő sem hiheti komolyan? A szeme mégis keserűen csillogott, én pedig azt hittem sírva fakadok. Sejtettem, hogy részben azért érez így, mert tudja, David-től elfogadtam valahova a 'szeretlek'-et, mikor ő pedig nem is olyan régen kimondta, én megrémülten. Azt kívántam, bárcsak a lelkembe láthatna, érezhetné az iránta érzett szeretetet, és a David iránt érzett gyűlöletet. Vele minden olyan más volt, különlegesnek éreztem magam, igazi nő Niall mellett. Minden pillanatban magam mellett akartam tudni, a verekedés után még inkább, és éreztem, ha nem adom ezt tudtára akkor, mindent el fogok veszíteni. 
 -Én szeretlek Niall. - átöleltem, a mellkasába fúrtam az arcom - Ő nekem semmi, senki. Csak te számítasz.
  Már nem tudtam visszatartani a sírást, a könnyeim összekeveredtek a Niall pólóján lévő alvadt vérrel, de ez sem érdekelt. Nem akartam őt elengedni. 
 -Sophie, én is szeretlek. - simogatta meg a hajam, majd lassan felemelte az állam.
  Szörnyen nézhettem ki, ő mégis szeretettel nézett rám. Őt kellett volna megvizsgálnom először, a pokolba Dave-vel és az összes, átkozott paprazzival! Olyan volt, mint egy hős lovag, ahogy a szőke haján megcsillant a napfény. Szerettem volna őt megérinteni mindenhol, meggyógyítani az összes lehetséges módon. Ekkor megcsókolt olyan szenvedélyesen, ahogyan még talán sosem. A kezemmel a hajába túrtam, mire ő felnyögött.
 -Az enyém vagy. - lehelte bele a csókunkba, a kezével megmarkolta a fenekemet.
  Hihetetlen, hogy másodpercek alatt képes volt elfeledtetni velem minden rosszat. Megteltem az ismerős vággyal, melegség öntött el mindenütt. A lábaim a csípője köré tekeredtek, még ruhán keresztül is égetett az érintése. A falhoz nyomott, a nyakam kezdte el csókolgatni. Nem létezett semmi más azokban a percekben csak én, ő, az érintések, a nyögések. Senki se ért még úgy hozzám, tökéletes szinkronban voltunk, mintha tudtuk volna, mit akar a másik. Rólam lekerült a felső, ahogy róla is, az egyetlen dolog, ami zavart, az volt, hogy a folyosón vagyunk még. Akkor jutott eszembe csak, hogy akárki feljöhet, megkérdezheti, hogy minden rendben, márpedig magamat fehérneműben csak egyvalakinek tartogattam.
 -A szobába. - lihegtem, miközben az ajkai egyre lejjebb vándoroltak.
  Visszatért a számhoz, édes durvasággal játszadozott. Hirtelen lökött egyet a csípőjén, éreztem, hogy ő már készen áll. Egy erősebb lökéssel viszonoztam, mire ő az ajkamba harapott.
  Ekkor hallottuk meg Harry-t, Bee nevét kiálltotta. Szörnyúbnél szörnyűbb dolgok jutottak eszembe, azonnal magamra kaptam a felsőt, ahogy Niall is. Mikor leértünk az én Betty a kanapén terült el, a szemei le voltak csukva. 
 -Mi tötént? - néztem Harry-re, közben a barátnőmhöz rohantam.
  Megfogtam a kezét, mire ő már pislogni is kezdett.
 -Elájult. - morogta Harry.
 -Mi? Miért? Hozzatok már egy pohár vizet! - Niall azonnal a konyhába ment.
 -A magazinok. - szűrte ki a fogai között a szavakat Harry, látszott rajta, nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ne kezdjen el kiabálni.
  Közben Niall is megérkezett a vízzel, Bee pedig felült.
 -Mi történt? - kérdezte.
 -Ezt idd meg. Utána irány az orvos. - adtam a kezébe a poharat.
 -Mi? Nem, szó sem lehet róla. Jól vagyok, csak egy kicsit megszédültem. - mosolygott, de tudtam, hogy az csak műmosoly.
 -Ezt nem úszod meg. - vontam fel a szemöldököm.
 -Csak megszédültem. Ennem kell valamit, talán csak a vércukorszintem. Emlékszel, régen is gondjaim voltak ezzel. 
  Nem értettem, miért nem szeretne ennyire elmenni.
 -Bee, nem lesz semmi baj. - tettem a vállára a kezem.
 -Eszek, és ha még egyszer rosszul leszek bevihettek. Komolyan! - nézett rám bociszemekkel.
 -De nem hagyunk egyedül - tudtam, hogy ebből nem enged, és ha erőltetem, csak rosszabb lesz minden -csinálok kaját, és huszonnégy órás őrizet alatt állsz.
 -Jól van! - forgatta a szemét - Mi van a nyakadon? - a homloka ráncba szaladt - Várjunk csak, ez frissnek látszik! - húzta végig az ujját egy kis bőrfelületen, majd elvigyorodott - Kiteszem a lábam a házból, és ti máris huncutkodtok? 
 -Mi? Nem! - álltam fel, a konyha felé vettem az irányt. 
  Rá sem mertem nézni a srácok arcára.
 -Segítek neki. - motyogta Niall, hallottam, hogy a nyomomba ered.
  Még az ajtóból is hallottuk a nevetést, Lou utánunk kiáltott:
 -Figyeljük az órát!
  Nem tudtam, hogy lehetek-e vörösebb, mikor a konyhában Niall-re néztem. Ő is zavarban volt, de a mosolyában mégis volt valami szexi, valami merész.
 -Azt hiszem jobb, ha tényleg kaját csinálok. - motyogtam.
  Gondolatban visszamentem kicsit az időben, ami rossz ötlet volt. Megint átjárt a melegség, attól féltem, ha hozzámér szét fogok robbanni. 
 -Mit készítesz? - a karjait a derekam köré fonta, úgy suttogott a fülembe.
 -Pi... -nem tudtam tovább folytatni, Niall kezei a derekamról lassan feljebb vándoroltak, alig bírtam visszatartani a nyögést - Niall.
 -Szeretem, mikor így mondod ki a nevem. Most pedig előveszem a vajat, ha jól sejtem pirítóst szerettél volna mondani. - engedett el.
  Mások előtt szemérmes volt, de mikor csak mi ketten voltunk, valahogy egészen más lett. 
 -Igen, a vaj. - köszörültem meg a torkom.
  Betettem a kenyeret a pirítóba, vártam, aztán vártam a csodát. Hallottam, ahogy a tál, amelyben a vaj volt a konyhapultnak ütődik.
 -Jó öt perc, míg megsül. - hirtelen pördültem meg, Niall karjaiba zuhantam - Talán addig csinálhatnánk valamit. Nem szeretem félbe hagyni a dolgokat. - az állam lassan közelebb húzta.
 -Khm. - köhintett valaki - Nem akarok zavarni, de beszélnünk kell. - Harry szakított félbe minket.
  Niall hátrált kicsit, de nem engedett el, az ő arcán is enyhe pír jelent meg. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak. 
 -A barátnőd továbbra sem akar orvoshoz menni. Meg kell győznöd! - kicsit megijedtem a nyers határozottságtól, ami a hangjából áradt.
 -Ha erőltetjük, csak jobban megmakacsolja magát. Majd őrizzük őt, és ha valami baja lesz bevisszük.
 -Én akarok vigyázni rá. -túrt bele idegesen a hajába.
  Eszembe jutotta pirítós, pont időben vettem ki. 
 -Rendben. - bólintottam.
  Niall és Harry szája tátva maradt a meglepetéstől.
 -Ugyan már, csak nem hitted, hogy vérbosszút esküdtem ellened Styles? Ma bizonyítottál! 
  Továbbra is tátott szájjal bámultak rám.
 -Nem mondom, hogy hiszek neked, de tartozom. Mi is a házban leszünk, és ha egy újjal is hozzá mersz érni megöllek! - angyali mosollyal lépkedtem kifelé a konyhából - Tudod, hogy nem vicceltem! 
 -Milyen vicc? - kérdezte Bee, mikor lettem a elé a tálat. 
 -Ó, csak Styles okoskodik megint. Ezt edd meg! Ő lesz először őrségben, aztán én.
  Betty, mintha mondani akart volna valamit, de végül mégse tette.
 -Ha nem szeretnéd nem muszáj. - simogattam meg a hátát.
 -Nem, hagyd csak. A fiúknak dolga van, te és Niall meg nyugodtan maradjatok kettesben.
 -Bee...
 -Ugyan már rád fér egy rendes... - nem fejezte be a mondatot, csak kacsintott.
 -Itt leszünk a házban. - a padlót kezdtem bámulni.
 -Csak ne túl hangosan! - hallottam, ahogy rág - Aludni is szeretnék.
 -Mi volt Ty-al? - váltottam témát.
 -Később elmondom - Bee tekintete a hátam mögé tévedt.
  Hátranéztem, és Harry-t pillantottam meg. 
 -Remélem világos voltam! - böktem meg a mellkasát.
 -Mint a nap. - forgatta a szemét.
  Én felfelé indultam, elvégre még mindig pizsamában voltam. Liam, Zayn és Lou nevetni kezdtek, ahogy elmentem mellettük.
 -Nagyon vicces. - forgattam a szemem.
 -Gondoljatok a biztonságra is! - Lou hangján hallottam, hogy még mindig nevet.
 -Milyen figyelmes vagy! - megfordultam, csak azért hogy a nyelvem nyújthassam rá.
  Ismét felfelé indultam, Niall előttem ment. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése