23.Akarlak

Sziasztok! Meghoztuk a következő részt ami szintén +16-os. Reméljük tetszeni fog. Jó olvasást. 

Puszi Lissa és Evelyne!

  El sem hiszem, hogy ki tudtam mondani ezeket a szavakat. Vele akarok lenni most már tudom, nem érdekel, hogy mit gondol erről az agyam, a szívemre fogok hallgatni. Arra kell hallgatnom! Nem akarok tovább szenvedni, hiszen tudom, hogy egyetlen csókja vagy érintése begyógyítaná minden sebemet. Már régóta meg kellett volna tennem, hogy elmondom neki mit is érzek, hogy nem számít mit tett, csak az számít, hogy mit érzek mikor vele vagyok. Csak az számít, hogy még mindig szeretem. Tudom, hogy bármi is történne kettőnk között én mindig szeretném őt. Szeretném újra átélni azt az éjszakát, amit azon a bulin csak most úgy, hogy emlékezzek is rá, hogy tudjam milyen érzés vele lenni. Nem számít, hogy hülyének néznének a többiek. Tudom, hogy Soph kiakadna, hogy én még mindig vele akarok lenni, de biztos vagyok benne, hogy egy idő után megbékélne a gondolattal. Nem tudom tovább magamban tartani az érzéseimet, nem is akarom ezt tenni, most már nem.
  Kikerekedett szemekkel néz rám. Gondoltam, hogy meg fog lepődni a válaszomon, de remélni tudom, hogy velem marad és nem megy el most mellőlem. Nehezemre esett ezt is kinyögni és ha most magamra hagyna szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudnám még egyszer újra megismételni a szavakat.
  - Tessék? - suttogta.
  - Nem akarom, hogy elmenj - kulcsoltam össze az ujjainkat, amit ő nagy szemekkel nézett - azt akarom, hogy velem maradj.
  - De hát az előbb...
  - Igen az előbb sírtam - vonom meg a vállam - de nem azért, mert nem szerettem volna, hogy megcsókolj. - vallom be.
  - Hát akkor - ül vissza mellém - akkor miért tetted?
  - Megijedtem - motyogom - félek attól, amit felkeltesz bennem, amikor mellettem vagy. Félek attól, hogyha most megbocsájtok neked és újra közel kerülünk egymáshoz - mosolyodok el már csak a gondolatra is, hogy újra együtt lehetünk. - ismét csalódnék.
  - Nem tenném meg - szólal meg - nem tudnák neked újabb fájdalmat okozni és nem is szeretnék.
  - Én sem szeretném - bújok közelebb hozzá - mert szükségem van rád. - suttogom az utolsó szavakat.
  Elengedi a kezemet és szorosan magához ölel, én pedig a mellkasába fúrom az arcomat. Mélyen beszívom a csodálatos illatát. Érzem a szívverését, ami már sokkal gyorsabban ver a kelleténél. Hallom a sóhaját ami elhagyja a száját, amikor a karjaimmal átölelem a derekát. Úgy kapaszkodom belé mintha attól félnék, hogy elveszíthetem, ami igaz is, de most nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen.
  - Nekem is szükségem van rád - mondja mély rekedtes hangján - el sem tudod képzelni, hogy mennyire.
  Eltol magától, majd a kezei közé vonja az arcomat. Az érintésére máris melegség tölt el, a bőre alatt bizseregni kezdek. Hiányzott, hiányoztak az érintései. Az arcán mosoly jelenik meg, aminek köszönhetően előbújnak a gödröcskéi, amikbe már az első perctől fogva szerelmes voltam. Nem mondta ki, hogy mire kéri az engedélyemet, de tudtam, hogy meg akar csókolni. Amit nem csak ő szeretne hanem én is, le se lehet írni, hogy mennyire. Egy bólintással jeleztem, hogy megengedem neki. Mosolyogni kezdtem, amikor lassan közeledni kezdett felém. Amikor az orrunk összeért megállt. Az arcomon éreztem a forró leheletét, az egész testem őt akarta. De amikor a puha telt ajkai elérték a szám szélét, egy sóhaj hagyta el a számat, ha akartam sem tudtam volna megállítani. Lágy puszikat hagyott a számon, államon, de nem csókolt meg. Nem tudom, hogy ezzel most kínozni akart vagy mit is csinálni, de elérte, hogy egyre többet akarjak belőle. Érezni akartam az ajkait, vágyom rájuk.
  - Har... - kezdek bele, de betapasztja a számat.
  Végre! Végre megkaptam azt amire már napok óta vágyom. Az egész testem fellángolt egyetlen csókjára, úgy éreztem, hogy lángolok. A kezeimet a tarkójára vezettem, majd lágyan meghúztam a haját, ami egy morgást váltott ki belőle. Lágyan csókolt, de én többet akartam sokkal többet. Meghúztam az alsó ajkát, mire ő felkuncogott, de vette a célzásom mivel vadabbul kezdett csókolni. Végighúzta a nyelvét az alsó ajkamon én pedig engedélyt adtam neki a bejutásra. Amint a nyelve találkozott az enyémmel vad táncot kezdtek el járni. Úgy faltuk egymást, mintha már évek óta nem csókolóztunk volna, pedig csak napok teltek el. Mindketten ziháltunk, mivel elfogott a levegőnk muszáj volt elválnia az ajakinknak. Az arcát a nyakamba fúrta, majd nedves csókokat hagyott rajta. Megtalálta a legérzékenyebb pontom a nyakamon és azt a részt kezdte csókolgatni, ha ezzel azt akarta elérni, hogy megszűnjön körülöttem a világ, hát sikerült neki. Amikor a foga közé vette a vékony bőrt és gyengéden szívni kezdte, felszisszentem, de nem a fájdalomtól, hanem a vágytól amit felkeltett bennem.
  - Ha most - motyogta a nyakamba - nem hagyjuk abba, már nem fogok tudni leállni.
  A hangja rekedtebb volt mint általában, vággyal teli. Tudtam, ha most nem állítom meg, akkor megtörténik, de nem akartam, hogy leálljon egyáltalán nem akartam. Érezni akartam őt, mindennel érezni akartam. Egy nyögés hagyta el a szám, amikor egy lány csókot hintett a fájó részre, majd a kezeim közé vettem az arcát és megcsókoltam. Tudtam, hogy ezzel választ adok a kérdésére.
  - Nem - motyogtam a csókok között - akarom - újabb puszit adtam a szájára - hogy - tudtam, hogy ezzel felingerelem, de nem érdekelt - megállj. - fejeztem be a mondatom.
  - Biztos vagy benne? - szakadt el tőlem.
  - Teljesen - néztem a csillogó szemeibe - biztos vagyok benne.
  Nem tétlenkedett. A kezét a pólóm szegélyéhez vezette, majd lassan felfelé kezdte húzni... egy laza mozdulattal megszabadított tőle, majd a szoba másik felébe lökte azt. Én sem tétlenkedtem, az övé is valahol az enyém mellett kötött ki a padlón. A kezeimet az izmos mellkasára vezetem, majd szép lassan körberajzoltam velük a madarakat, majd lejjebb haladtam egészen a pillangóig, ahol megálltam. Felnéztem rá, ragyogott olyan volt, mint egy angyal. Az ajkam a kulcscsontjára vezettem, mire ő egyre élesebben szívta be a levegőt. Az izmai megfeszültek és egyre hangosabban zihált. Tetszett, hogy ezt váltom ki belőle, amíg lágy csókokkal borítottam be a nyakát is a kezeim a szíjához vándoroltak, majd kibontották azt, utána pedig a gombot is...
  Az ölében ültem, már csak alsónemű volt rajtunk. Éreztem, hogy a büszkesége egyre keményebb lesz. Be kell vallanom, hogy egy kicsit megijedtem, de amikor megcsókolt minden félelmem elszállt. Tudtam, hogy ő vigyázni fog rám, tudtam, hogy mellette nem eshet bajom. Megmozdultam az ölében, mire belenyögött a csókunkba. Lágyan fektetett le az ágyra, de egy másodpercre sem szakította meg a csókot. Az egyik kezét a fejem mellé támasztotta a másikat pedig összekulcsolta az enyémmel. Az ajkai elváltlak az enyémtől, majd a nyakamra vándoroltak, onnan pedig a dekoltázsomra. Megemelt, majd egy mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. Tudtam, hogy már látott így, de azt is, hogy nem emlékszik rá így ez pont olyan mint az első. Egy kicsit szégyelltem magam, hiszen nem volt rajtam szinte már semmi sem, féltem, hogy milyen lesz vagy mit fogok érezni, de a gondolataimat megszakították a lágy csókjai. A kezei közé vette a melleim, majd kényeztetni kezdte azokat, de közben nem állt le a puszikkal sem. Az egész testem lángolt, ahol csak hozzámért azt hittem, hogy meggyulladok. Egyre hangosabb nyögések hagyták el a számat... amikor a hasamon hagyott nedves csókokat, megdermedtem és ő megállt. Felemelte a fejét, majd rám nézett.
  - Ha valami nem tetszik vagy nem szeretnéd akkor szólj - morogta - rendben? - nem voltam biztos, hogy megtalálom a hangom így csak bólintottam.
  A lábaim közé férkőzött én pedig belekapaszkodtam a lepedőbe. Tudtam, hogy vissza kell fognom magam, hiszen a többiek is itt vannak és nem akartam, hogy meghalljanak minket. Amikor megéreztem az ajkait a belső combomon felnyögtem, egyre gyorsabban vettem a levegőt és közben pedig a nevét nyögdécseltem. Mikor már majdnem elérte a leggyengébb pontom egyre hangosabban ismételgettem a nevét, nem tudtam türtőztetni magam, felizgatott. Szó szerint letépte rólam a bugyimat, majd eldobta valahová. A mellkasom egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt.
  Amint megéreztem az ujjait magamon a testem megfeszült, nem tudtam magamnak parancsolni. A nyögéseim hangosabbak lettek és ez csak fokozódott, amikor megéreztem magamban az ujjait arról nem is beszélve, hogy már a nyelve is cselekedett. Ziháltam, azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Még sosem éreztem ilyet. A pillangók a hasamban ki szerettek volna onnan törni, a világ megszűnt körülöttem teljesen. Meg akartam csókolni, mindennél jobban vágytam a csókjára. A hajába vezettem a kezem, ami már kicsit nedves volt, majd meghúztam azt. Mosolyogva nézett fel rám, a szemei teljesen elsötétültek, olyan volt mintha ő is más lenne nem csak én. Felhajolt hozzám, majd megcsókolt. Gyengéden, majd egyre vadabbul. Megfogta a kezem és a boxerjéhez vezette, tudtam hogy mit is akar így simogatni kezdtem a már kemény büszkeségét...
  - Biztos, hogy akarod? - kérdezte, amikor már készen állt ő is és azt hiszem én is.
  - Igen. - válaszoltam halkan. Hallottam, hogy mozgolódik így megszólaltam. - Nem szükséges szedek gyógyszert. suttogtam.
  Bólintott. Összekulcsolta az ujjainkat, majd szép lassan belém hatolt. A testem megfeszült, tudtam, hogy ezzel nem könnyítem meg a dolgát, de nem tudtam mit csinálni.
  - Kicsim - puszilt szájon - el kell lazulnod. - morogja.
  - Ne-nem megy. - dadogom.
  A szemeiben a csillogás mellett aggodalmat és bűntudatot láttam, nem akartam, hogy magát okolja, hogy ez történik. Lehajolt és megcsókolt. Éreztem, hogy most már teljesen bennem van. A nyögéseink egyre gyakoribbak lettek, de nem szakította meg a csókunkat. A fájdalom amit éreztem szép lassan átment édes mámorrá. Lassan mozogni kezdett én pedig erősebben szorítottam a kezét, kellett valami amibe kapaszkodhatok és tudom, hogy azt szeretné, hogy az a valami ő legyen.
  Ő is és én is közel voltunk már a csúcshoz, éreztem, hogy még pár lökés és nekem végem. Az egész testembe felgyűlt az kínzó érzés, amit egy utolsó lökés után képtelen voltam magamban tartani, de nem csak én tettem így, hanem ő is.
  Zihálva dőlt le mellém az ágyra. Mindketten szaporán vettük a levegőt. A mellkasára húzott, majd a hajamba csókolt.
  Egy kis idő elteltével helyreállt a lélegzetünk és már csak feküdtünk egymás karjaiba.

***

  Miután lezuhanyoztunk és kaptam Harrytől egy pólót úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a többiekhez enni valamit. Biztos voltam benne, hogy a pólóból mindenkinek le fog esni, hogy mi történt, de nem érdekelt.

  - Jól vagy? - kérdezte meg már va 5-re az elmúlt fél órában.

  - Igen - kulcsoltam össze az ujjainkat és indultam meg az ajtó felé - jól vagyok, csodásan. - adtam neki egy puszit.

  - Örülök, hogy velem vagy. - suttogta a fülembe mielőtt beléptünk volna a konyhába, ahol már mindenki ott volt Sophien és Niallen kívül. 

  - Sziasztok! - köszöntek vigyorogva, majd végignéztek rajtunk, de semmit sem mondtak.

  Pár pillanattal később Sophiék is megjöttek és amint meglátott minket láttam rajta, hogy hamarosan ki fog törni...